Autobiography of Benjamin Franklin

Aztán egy tizenhét éves szökevény érkezik Philadelphiába, egy fillér nélkül, végigsétál a Market Streeten egy-egy dagadt zsemlével a hóna alatt s egy harmadikkal a szájában, és nevetségesen elhalad épp annak a nőnek az ajtaja előtt, akit egy nap majd feleségül vesz. Innen a könyv egy nyomdász felemelkedését követi — egy kudarcba fulladt londoni utat egy kormányzó üres ígéreteire alapozva, munkát a nyomdagépeknél, majd hazatérve egy klub, egy üzlet és Észak-Amerika első előfizetéses könyvtárának megalapítását.

A hang végig fanyar és gyakorlatias, bevallja a hibáit, miközben félig-meddig mentegeti is őket. Megjegyzi, hogy milyen kényelmes dolog is értelmes lénynek lenni, hiszen szinte bármire találhat igazolást az ember, amit csak tenni akar, majd ezt rögtön be is bizonyítja azzal, hogy felhagy a vegetáriánussággal, amint frissen kisült tőkehal kerül elő a serpenyőből. Az erkölcsi tökéletesség terve — melyet egy kis könyvben, szigorú fejlécek alatt fekete pontok rácsaként vezet — összeütközik egy foltos fejsze. kényelmes csábításával. A kíváncsiság mindenbe beszivárog — egy azbesztből készült erszény, amely nem ég el, egy füstelvezető lámpa, egy zsinóron lógó kulcs.

Franklin hagyja, hogy egyszerűen lássuk őt: elakadva, túljárva az eszén, saját elhatározásával szemben érméről érmére engedve. És egy gyermekkori közmondás egy emberről, aki királyok előtt áll, arra vár, hogy maga az élet válaszoljon rá — egy önerőből felemelkedett ember, aki nyíltan megmutatja, pontosan hogyan is lett azzá, aki.